A keresztény Európában egészen más volt a helyzet: az ábrázoló faragás és a szobrászat mind a gótikus, mind a reneszánsz és a barokk építészeti tradíció által fontosnak tartott és támogatott művészeti ág volt. A középkorban épült katedrálisokat, a ma emberét is lenyűgöző műalkotások díszítik. Az első európai sakk-készletek készítőinek új neveket kellett találniuk a figurák számára, melyeket mindenki megért és elfogad, hiszen az arab satrang nevek az európai keresztény népeknek semmit nem mondtak.A British Múzeum gyűjteményében található, lewis-szigeti sakkbábuk éppen egy ilyen sakk-készlet részét képezhették. A Skócia nyugati partjainak közelében fekvő Lewis-szigeten 1831-ben előkerült figurák egy középkori északgermán sereget mintáznak. Ez a 12. századi hadsereg egyben a kor királyi udvarának szereplőit - királyt, a királynőt, a püspököt (futót) és a lovagot (lovat) is bemutatja. A mai sakk-készletektől annyiban tér el, hogy a bástya helyén a kor legendás harcosa, a berserker, a gyalog helyén pedig határkő szerepel. A közelmúlt kutatásai szerint ezek a sakkfigurák Norvégia középkori fővárosában Trondheimben készülhettek.
A figurákat a lewis-szigeti Uig nevű település közelében, a tengerparton találták meg. A lelet megtalálásának körülményeiről többféle történet is napvilágot látott. Talán a leghihetőbb, mégis legkülönösebb az, amely szerint egy homokszigeten, egy téglából rakott, apró kemencében bukkant rájuk egy helyi pásztor. Először bizonyára arra gondolt, hogy egy csapat manó vagy mitikus, apró termetű nép tagjai állják közönyösen a pillantását: akárhogyis a legenda szerint rémülten elmenekült. Később - a felesége biztatására - legyőzte babonás félelmét, visszament a helyszínre, és rájött, hogy valójában, apró csontból faragott figurákkal van dolga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése