Thomas Jefferson és a sakk

(Az úgynevezett "árpaszemes" készlet figurái)

Az Egyesült Államok harmadik elnöke, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat fő szerzője Thomas Jefferson is lelkes sakkjátékos volt. Feljegyzéseiben több alkalommal is említést tesz sakk-készlet vásárlásáról. A sakk szakirodalom is érdekelte, ezért igyekezett az akkor elérhető valamennyi könyvet beszerezni. Jefforson sakk-készlet gyűjteményéből két töredékes készlet maradt fenn. Az egyik Franciaországban készült, és esztergált, balusztrád alakú talapzatokon álló, elefántcsontból faragott figurák alkotják. A vörös színű sötét oldal egy afrikai sereget, a világos a francia királyi udvart ábrázolja. A bábukat Dippében, a kor ismert elefántcsont-faragó központjában készítették. A készletet a francia kormány ajándékozta Jeffersonnak, amikor 1785-1789 között ő volt az Egyesült Államok párizsi követe.
Jefferson másik fennmaradt sakk-készlete hagyományos angol "árpaszemes" (Barleycorn) stílusban készült. A tehetséges esztergályosmester a király és a királynő testét domborműszerű utólagos faragással díszítette. A készlet színei, a vörös és a fehér ekkor már az angliai ébenfa-elefántcsont készletek hagyományos párosításának számított.
Az "árpaszemes" nevet egy esztergályos adta annak a motívumnak, melyet szimmetrikusan, körkörösen faragtak a figurákra. A Jefferson-féle készlet, melyben a király magassága kb. 12,5 cm, az egyik legszebb fennmaradt példány ebből a fajtából. Egészen az első világháborúig gyártották.

George Washington és a sakk

Az USA első elnöke - aki az észak-amerikai függetlenségi háborúban győzedelmeskedő Kontinentális Hadsereg főparancsnoka - szintén lelkes sakkjátékos volt. A következő történet a sakk váratlan szerepéről szól Washington, a hadvezér életében.

"A britek elleni háborúban a New Jersey állambeli Trentonnál készülődő csata előtt nem állt jól az amerikaiak szénája. Washington úgy döntött, hogy a kedvező időjárási viszonyok ellenére átkel a Delaware-folyón, és váratlanul rajtaüt az ellenségen. Egy - a briteket támogató - ember a csata előtti estén üzenetet küldött fiával, hogy figyelmeztesse az angol sereget. Johann Rall ezredes éppen sakkozott, és annyira elmerült a játékban, hogy szórakozottan a zsebébe gyűrte a papírt. Az ezredes a csatában halálosan megsebesült. Amikor a holttestét megtalálták, a zsebében még mindig ott lapult az olvasatlan üzenet. Számos történész szerint a trentoni csata fordulópontot jelentett a függetlenségi háborúban." (Gareth Williams: Mesteri figurák)

Benjamin Franklin és a sakk

A neves államférfi, nyomdász , író és tudós Benjamin Franklin, lelkes sakkjátékos is volt. Az ő nevéhez fűződik a The Morals of Chess című cikk publikálása, mely 1786-ban a Columbian magazinban jelent meg. Ebben az előkelő urak igazi kikapcsolódásaként jellemezte a sakkot:
"És végül a sakk megtanítja nekünk, hogy ne keseredjünk el, ha éppen rosszul áll a szénánk, hogy reménykedjünk a kedvező alkalomban, és hogy kitartóan keressük az új lehetőségeket."
Nagy-Britanniában Lady Howe-val játszott barátságos mérkőzést (kép). 1779-ben Párizsban egy újabb sakkozó hölggyel, Madame Brillonnal ismerkedett meg, akivel még akkor sem függesztette fel a játékot, amikor a hölgy fürödni indult.

A nagyvázsonyi lelet

1958. július 1-2-án a nagyvázsonyi vár ásatásánál is előkerült három sakkfigura: egy királynő, egy bástya és egy futó. Ezek a figurák is szarvasagancsból készültek esztergálással. A bábuk a 15. század külföldi sakkfiguráival mutatnak rokonságot, játéktörténeti vonatkozások alapján.
A királynő 52 mm magas, talpátmérője 24 mm. Gazdagon profilált henger, gomb alakú csúcsának közepén kis lyuk található (gyűrűk, hornyok).
A bástya ugyancsak gyűrűk, hornyok, gomb alakú csúcson lyukkal. A futónál egy picit kisebbnek tűnik.
A futó talpgyűrűje konikus-kettős gyűrűben végződik. Ezután egy vékony átmeneti tag következik, amelyet középen kissé kiugró gyűrű oszt ketté. Az összekötő tag következik, amely a közepéig keskenyedik, majd attól kezdve ismét fokozatosan kiszélesedő formát alkot. Keskeny oldalain sűrű váltakozó horony-és pálgataggal, a közepén pedig mély bevágással. Felső sisakja körkörös ív részleteivel, kis nyakon ülő, gomb alakú csúccsal. Magassága 40 mm, a talpgyűrű átmérője 20 mm; a törzs legnagyobb szélessége 20 mm, vastagsága 7 mm.

A diósgyőri lelet

Az 1964. évi feltárás során a diósgyőri vár nyugati falszorosának törmelékeiből egy 2,8 cm magas, 1,6 cm talpátmérőjű festetlen sakkfigurát találtak. A bábu szarvasagancsból készült esztergálással. Törzse háromszorosan tagolt, geometrikus díszítőelemeket mutat. Tetején két kis fülszerű kiképzés látható. Az, hogy volt-e még rajta hasonló kiképzés nem állítható teljes bizonyossággal, mert ez a rész sérült. Így nehéz eldönteni, hogy bástya vagy futó a megtalált figura. A lelet kb. a 14. század végére datálható. Ebben az évben még egy másik érdekes leleltet is találtak a déli falszoros kis kaputornyának pillére mellett. Egy márványlapot, melyen 5 cm élű mélyebben bevágott négyzetek váltakoznak a lap síkjával egymagasságú, azonos nagyságú négyzetekkel. Azt feltételezik, hogy ez egy sakkasztal darabja lehetett.

Forrás: Barca Gedeon: Magyar sakktörténet 1. kötet

A reneszánsz

A reneszánsz idején a sakk is számos változáson esett át. A 15. század végén a spanyol és olasz sakkozók módosítani kezdték a játékszabályokat, melyek alig változtak azóta, hogy a sakk eljutott a 10. században Európába. Az egyik jelentős módosítás az volt, hogy a gyalog az első lépés alkalmával két mezőt is haladhat előre. A futó ettől kezdve átlósan akár az egész táblát is átszelhette egy lépésben. A királynő, mely korábban mindig csak egyet léphetett átlósan, ettől kezdve bármilyen irányban, akár a tábla széléig is elmozdulhatott.
A változásoknak köszönhetően nagyobb szerep jutott a taktikának, a játékmenet izgalmasabbá vált, és a sakk még gyorsabban terjedt Európa-szerte.
Módosult a figurák elnevezése is. A legtöbb arab nevet egyes európai országok nyelvén adott nevekre cserélték. A király és a királynő neve nem változik, ám az angolul püspöknek nevezett futó már országonként eltérő nevet visel. Franciául founak, udvari bolondnak, németül futárnak, olaszul hivatalnoknak nevezik. Néhány országban a lovagból ló, a harci szekérből torony vagy bástya lett. A gyalog mindenhol egyszerű katonaként szerepel.

Nagy Károly sakkfigurái

A középkorból származó sakkfigurák egy másik csoportját a párizsi Biblithéque Nationale őrzi. Egy időben azt hitték, Nagy Károly császár kapta ajándékba őket, ám ma már tudjuk, hogy a 11. században, a dél-olaszországi Amalfi partvidékén készültek. Az afrikai elefántcsontból faragott készlet nagyobb darabjai tekintélyes méretűek (13-15 cm) és súlyúak; két király, két királynő, három elefánt, négy lovas, három harci szekér és egy gyalog található közöttük.
Figyelemre méltó, hogy a két legkorábbi, figuratív európai sakk-készletben - a lewis-szigetiben és Nagy Károlyéban - a király első számú segítője nem az araboknál megszokott vezír, hanem a királynő. Abból, hogy Nagy Károly sakk-készletében elefántok és harci szekerek is láthatók, arra következtethetünk, hogy a sakk Kelet-Európába a Bizánci Birodalom közvetítésével jutott el.

A lewis-szigeti sakkfigurák

A keresztény Európában egészen más volt a helyzet: az ábrázoló faragás és a szobrászat mind a gótikus, mind a reneszánsz és a barokk építészeti tradíció által fontosnak tartott és támogatott művészeti ág volt. A középkorban épült katedrálisokat, a ma emberét is lenyűgöző műalkotások díszítik. Az első európai sakk-készletek készítőinek új neveket kellett találniuk a figurák számára, melyeket mindenki megért és elfogad, hiszen az arab satrang nevek az európai keresztény népeknek semmit nem mondtak.
A British Múzeum gyűjteményében található, lewis-szigeti sakkbábuk éppen egy ilyen sakk-készlet részét képezhették. A Skócia nyugati partjainak közelében fekvő Lewis-szigeten 1831-ben előkerült figurák egy középkori északgermán sereget mintáznak. Ez a 12. századi hadsereg egyben a kor királyi udvarának szereplőit - királyt, a királynőt, a püspököt (futót) és a lovagot (lovat) is bemutatja. A mai sakk-készletektől annyiban tér el, hogy a bástya helyén a kor legendás harcosa, a berserker, a gyalog helyén pedig határkő szerepel. A közelmúlt kutatásai szerint ezek a sakkfigurák Norvégia középkori fővárosában Trondheimben készülhettek.
A figurákat a lewis-szigeti Uig nevű település közelében, a tengerparton találták meg. A lelet megtalálásának körülményeiről többféle történet is napvilágot látott. Talán a leghihetőbb, mégis legkülönösebb az, amely szerint egy homokszigeten, egy téglából rakott, apró kemencében bukkant rájuk egy helyi pásztor. Először bizonyára arra gondolt, hogy egy csapat manó vagy mitikus, apró termetű nép tagjai állják közönyösen a pillantását: akárhogyis a legenda szerint rémülten elmenekült. Később - a felesége biztatására - legyőzte babonás félelmét, visszament a helyszínre, és rájött, hogy valójában, apró csontból faragott figurákkal van dolga.