A törökök elleni harc hatása

A Habsburgok és egész Közép-és Kelet-Európa számára rendkívüli jelentőséggel bíró háború egyben témát is szolgáltatott az Ausztriával szövetséges országok kézművesei által készített sakk-készletek számára.

A képen egy elefántcsont készlet látható, mely jól érzékelteti a Habsburgok és a törökök kultúrája közötti különbséget. A gyönyörűen kidolgozott figurák talprésze és a gyalogok az Edel-stílust követik, a faragott fejrészek pedig azt sugallják, hogy a táblán egy keresztény király áll egy ottomán szultánnal szemben. A királynővel szemben a szultán első felesége, a tisztekkel mollák és érdekes, kétfejű lovak állnak szemben, a templomtornyot mintázó bástyával pedig mecset néz farkasszemet.

Michel Edel sakk-készlet

Michael Edel a 19. század elején élt neves müncheni esztergályos több sakk-készletet is tervezett, melyekhez útmutatót is készített: "Elefántcsont sakk-készlet. A teljes készlet 266 elemből áll, a belső tengely átmérője mindegyik figuránál azonos. A figurák a régi szabályt követik: ha nagyság szerint egymás mellé állítjuk őket, a király csúcsától a gyalog csúcsáig húzott egyenest minden bábu csúcsa érinteni fogja."
Ilyen sakk-készlet készült Miksa bajor választófejedelemnek is. A készlet négy bástyája titkos meglepetést is tartogatott: tornyukban gyöngyházból és fekete teknőspáncélból, teljes miniatűr sakk-készletet rejtettek el.
A képen egy Edel-féle készlet látható, melyben a bástya nem várfalat, hanem a német városokban megszokott látványnak számító templomharangtornyot mintáz.

Sakk Közép-Európában

A 19. századra a sakk társasági események és családi programok szereplőjévé vált, a készleteket pedig számos gyártó a legváltozatosabb kivitelben kínálta. A figurák legtöbbször csontból készültek, több darabból esztergálták vagy faragták őket, majd az egyes részeket összeillesztették. A király akár hat vagy több részből is állhatott, melyeket egy központi menetes tengelyre szereltek rá; az elefántcsontszerű felületet polírozással hozták létre. Az egyik oldal figuráit általában vörösre színezték, de a fekete és a barna szín is gyakori volt. A csúcsdíszek gyakran cserélhetőek voltak, hogy a bábuk jobban igazodjanak az eltérő nyugat- és közép-európai szokásokhoz - ez utóbbiban az volt a divat, hogy a futó csúcsdísze az ellenfél színét viselte.

A képeken látható sakk-készletek a német és osztrák főnemesi paloták díszkertjeinek stílusát idézik. A látványt a szökőkutat mintázó, két- és háromszintes, a képen széleken álló királyok és királynők uralják. Mellettük virágra hasonlító futók, azokon túl békés lovak állnak. A gyalogok magas szárú virágként díszítik a tábla négyzeteit; az egész sakktábla egy kert. A szakirodalom az efféle sakk-készleteket Selenus-stílusúnak nevezi. Angliában régebben Tulip (tulipános)-készlet néven emlegették.

Staunton-készlet

A Staunton-készlet Howard Stauntonról kapta a nevét, aki Shakespeare-szakértő volt és kitűnően sakkozott. Az 1840-es években ő volt a világ sakkéletének meghatározó alakja.
A Staunton-készlet bábuit Nathaniel Cook tervezte, aki 1849. március 1-jén szerzett iparművészeti szabadalmi oltalmat a figurákra. A figurák gyártására a londoni Hatton Gardenben működő John Jaques & Son sport-és játékszergyártó céget kérték fel, melynek esztergályosai szakmájuk igazi mesterei voltak. A bábuk megalkotásánál olyan, az építészetből származó formai elemeket alkalmaztak, melyek nem voltak ismeretlenek az egyre bövülő, művelt és tehetős köznemesség előtt. (A görög és római kultúra nagy hatással volt a neoklasszicista stílusú, előkelő épületeket tervező londoni építészekre.) A készlet gyakorlati újításokat is tartalmazott: a sötét és világos oldalon az egyik bástyába és lóba egy-egy koronát metszettek, ezzel is jelezve, hogy e figurák helye a király oldalán van a táblán. Az elefántcsontból és bukszusból készült figurák talpába ólomnehezéket tettek, hogy szilárdan álljanak a táblán, az alsó felükre pedig filckorongot rögzítettek. A készletet Staunton népszerűsítette, sőt a London Illustrated Newsban rendszeresen megjelenő sakkrovatában is hírverést csapott az új figuráknak.

Az angol kerámiaipar

Josiah Wedgwood (1730-1795) és John Flaxman (1755-1826) a legnagyobb angol keramikusok közé tartozott. Wedgwood 1759-ben hozta létre saját cégét, és néhány éven belül a legkiválóbbak között tartották számon. Flaxman kimagasló tehetségű festő és szobrász volt, aki első megbízását 1775-ben, alig húszévesen kapta a Wedgwood gyártól.
Amikor Wedgwood felismerte, hogy a sakk-készletek egyre népszerűbbek, elkezdett maga is sakkfigurákat gyártani. Egy-egy készlet ára 5 aranyguinea volt, kevesebb, mint az elefántcsontból készülteké. Flaxmant bízta meg annak kiderítésével, hogy lehetséges-e kerámiából sakkfigurákat készíteni. Flaxman 1783-ban adta át tussal és vízfestékkel készült vázlatait, melyek alapján hamarosan megkezdődött a kék és fehér figurák gyártása. Flaxman a tervezéshez több antik és középkori forrást is felhasznált. A képen Flaxman eredeti modelljei láthatóak, melyeket a Wedgwood sakk-készlethez tervezett 1783-ban.