A 19. századra a sakk társasági események és családi programok szereplőjévé vált, a készleteket pedig számos gyártó a legváltozatosabb kivitelben kínálta. A figurák legtöbbször csontból készültek, több darabból esztergálták vagy faragták őket, majd az egyes részeket összeillesztették. A király akár hat vagy több részből is állhatott, melyeket egy központi menetes tengelyre szereltek rá; az elefántcsontszerű felületet polírozással hozták létre. Az egyik oldal figuráit általában vörösre színezték, de a fekete és a barna szín is gyakori volt. A csúcsdíszek gyakran cserélhetőek voltak, hogy a bábuk jobban igazodjanak az eltérő nyugat- és közép-európai szokásokhoz - ez utóbbiban az volt a divat, hogy a futó csúcsdísze az ellenfél színét viselte.
A képeken látható sakk-készletek a német és osztrák főnemesi paloták díszkertjeinek stílusát idézik. A látványt a szökőkutat mintázó, két- és háromszintes, a képen széleken álló királyok és királynők uralják. Mellettük virágra hasonlító futók, azokon túl békés lovak állnak. A gyalogok magas szárú virágként díszítik a tábla négyzeteit; az egész sakktábla egy kert. A szakirodalom az efféle sakk-készleteket Selenus-stílusúnak nevezi. Angliában régebben Tulip (tulipános)-készlet néven emlegették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése