1977-ben az Üzbég Régészeti Akadémia expedíciója ásatásokat végzett a szamarkandi Afrászijábban. A munka során hét apró, elefántcsontból faragott sakkfigura: egy sah, egy vezír, egy harci szekér, egy elefánt, két fegyveres lovas és egy gyalogos katona került elő. A figurák átlagos mérete mindössze: 3,2 cm. Ezek a 7. századból származó leletek a legrégibb ismert sakkfigurának készült szobrocskák.
A bábuk a közép-ázsiai hadseregek szerkezetével és harcrendjével kapcsolatban is fontos információkkal szolgáltak. A pieda (gyalog) fél térdre ereszkedett harcra kész katona, kezében pajzs és kard. A harci szekeret (bástya) három ló repíti, közülük kettőn lovas ül: az egyikük a szekeret irányítja, a másik pajzzsal és karddal felfegyverkezve harcol az ellenséggel.
A sah (király) egy három ló vontatta, díszes hintón felállított magas trónuson ül. Az asppil (elefánt/futó) egy páncéltakaróval védett elefánt, hátán szintén páncélt viselő elefánhajcsárral. A ferz (huszár/ló) egy lóháton ülő fegyveres harcos, míg a vezír (királynő), vagyis a sah tanácsadója lóháton, felfegyverkezve kíséri urát.
A sah (király) egy három ló vontatta, díszes hintón felállított magas trónuson ül. Az asppil (elefánt/futó) egy páncéltakaróval védett elefánt, hátán szintén páncélt viselő elefánhajcsárral. A ferz (huszár/ló) egy lóháton ülő fegyveres harcos, míg a vezír (királynő), vagyis a sah tanácsadója lóháton, felfegyverkezve kíséri urát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése