Az iszlám hatása

A sakk iszlám változata a 10. században, a mórok közvetítésével jutott el Spanyolországba. A 12. században a játék már az európai feudális kultúra részének számított. Megőrizte perzsa szabályrendszerét és az absztrakt arab figurákat: sah/király, firzan/vezír (királynő), fil/futó, faras/huszár, ruk/bástya, baidq/gyalog.
A régészek az európai kultúra központjaiban számos, a 10-14. század közötti időszakban készült absztrakt sakkfigurát találtak. Urgel grófja 1010-ben a spanyolországi Agerben az egyházra hagyta hegyikristályból faragott sakk-készletét. A Nürnbergi Múzeumban látható elefántcsont sakkfigurák egy olyan vár romjai közül kerültek elő, melyet 1096-99 között az első keresztes háború során találkozóhelyként használtak a lovagok. 1970-ben a Londoni Múzeum városrégészeti részlegének kutatói a Temze medrének londoni szakaszán bukkantak rá néhány 14. századi, fából faragott sakkbábura.

Az afrászijábi sakkfigurák

1977-ben az Üzbég Régészeti Akadémia expedíciója ásatásokat végzett a szamarkandi Afrászijábban. A munka során hét apró, elefántcsontból faragott sakkfigura: egy sah, egy vezír, egy harci szekér, egy elefánt, két fegyveres lovas és egy gyalogos katona került elő. A figurák átlagos mérete mindössze: 3,2 cm. Ezek a 7. századból származó leletek a legrégibb ismert sakkfigurának készült szobrocskák.

A bábuk a közép-ázsiai hadseregek szerkezetével és harcrendjével kapcsolatban is fontos információkkal szolgáltak. A pieda (gyalog) fél térdre ereszkedett harcra kész katona, kezében pajzs és kard. A harci szekeret (bástya) három ló repíti, közülük kettőn lovas ül: az egyikük a szekeret irányítja, a másik pajzzsal és karddal felfegyverkezve harcol az ellenséggel.
A sah (király) egy három ló vontatta, díszes hintón felállított magas trónuson ül. Az asppil (elefánt/futó) egy páncéltakaróval védett elefánt, hátán szintén páncélt viselő elefánhajcsárral. A ferz (huszár/ló) egy lóháton ülő fegyveres harcos, míg a vezír (királynő), vagyis a sah tanácsadója lóháton, felfegyverkezve kíséri urát.

A kezdet

A sakk kialakulásának időpontjáról csak feltételezések vannak. Egy perzsa nyelvű kézirat, a Sáhnáme (Királyok könyve) felidéz egy VI. századi legendát, mely arról szól, hogy egy indiai rádzsa követe adóként értékes ajándékot és egy selyemre írt üzenetet vitt a nagy hatalmú Khuszrau Nursivan perzsa sahnak. Az ajándékok között volt egy csodálatos játéktábla is, a hozzá tartozó bábukkal. Az üzenetben a rádzsa azt a feladatot adta a perzsa udvar bölcseinek, hogy fejtsék meg, hogyan kell játszani ezt az indiai játékot. Ha sikerrel járnak, és megfejtik a játék titkát, a rádzsa megemeli a sahnak fizetett adót, ha viszont nem találják ki a szabályokat, akkor a rádzsa követelhet nagyobb összegű adót a sahtól. A sah elfogadta a kihívást. Legbölcsebb vezíre, Bozorgmer egy napon és egy éjszakán tanulmányozta a feladványt, majd előállt a megfejtéssel:"A tábla nem más, mint harcmező, melynek egyik szélét elfoglalja a sah. Két oldalán felsorakozik a hadserege, közvetlenül mellette a vezír, elöl a katonák, támadásra készen. Az elefántok a sah két oldalát védik, mellettük vannak a harcimének, azok mellett pedig a harci szekerek. Ez egy csatarendben felsorakoztatott hadsereg." Bozorgmer azt is megmondta, melyik figura hogyan léphet. Megnyerte urának a fogadást, és az indiai rádzsának ki kellett fizetnie az adót a sahnak.

Forrás: Garreth Williams: Mesteri figurák

Bevezető

Ó, te, kinek megvető a mosolya és látszik,
Hogy kedvencünket, sakkot nem szívesen játszik,
Tudd meg: nem más ez, mint tiszta tudomány.
Játék közben feleded a bajt,
Ha szerelmes vagy, aggály sose hajt,
Tanácsot ad a hadúrnak
Ha vészre baj tornyosul;
És amikor a legnagyobb a szükség,
Társad ő, ha magányodban nincsen más segítség.

(Ibn Ál-Mutazz kb. 1040)