Killarney-készlet

Az ír Killarney-készletek figuráit egyazon tiszafa tömbből faragták, a sötét bábukat sötétebbre politúrozták. Idővel a világos bábuk is egyre sötétebbre patinásodtak, így ma már nehéz megkülönböztetni a kétféle árnyalatot. Ezeket a figurákat legtöbbször készletben árulták, melynek összehajtható tábláján sakkozni és ostáblázni is lehetett. A képen látható jellegzetes sakkfigurák tisza-vagy eperfából, 1800 körül készültek az írországi Killarnayben. A király magassága kb. 14 cm.

A Pulpit-készlet

Néhány híresebb készlet származási helye ma is ismeretlen. A Pulpit (szószék) néven ismert sakk-készlet eredetét is rejtély övezi. Sokan arra tippelnek, hogy Spanyolországból származnak ezek a készletek, de ezt semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá. Ezek a készletek különleges és igen jellegzetes stílusban készültek. Marhacsontból faragták őket, valószínűleg 1770 és 1830 között. Akadnak közöttük durván megmunkált, kis méretű, de gondosan kidolgozott, nagy méretű, félig figurális bábukból álló példányok is. A készletek között nem található két egyforma, de mindegyik azonnal felismerhető jellegzetes stílusáról és feltűnő faragásáról. A képen is egy ilyen készlet látható, melynek sötét figuráit pácolással színezték be; a király magassága 10cm.

Robert Carpenter faragómester

Robert Carpenter Bath város díszpolgára, festőművész és faragómester volt. Bath nyugat-angliai város, mely gyógyvizének és római kori fürdőinek köszönhetően a 19. század óta nagy népszerűségnek örvend a turisták körében. A város az Észak-Afrikával folytatott kereskedelem egyik fontos kikötője is volt. A hagyományos öltözetüket viselő szaracénok megszokott látványnak számítottak Bath piacán.
Carpenter e két, egymástól eltérő kultúrából merítette az ihletet sakk-készletei tervezéséhez. Feltehetően Edward Birddel, korának ismert festőművészével dolgozott együtt.
A 18. század végére alakult ki Carpenter egyedi faragási stílusa. Elefántcsont faragványainak fő témáját lakóhelye mindennapos jelenetei adták.
A képen elefántcsontból faragott, a szaracénok ellen harcoló római katonákat ábrázoló sakk-készlet látható, mely Carpenter munkája kb. 1800-ból.

Angol sakkfigurák 3.

A 19. századra az elefántcsont készletek egyik felét gyakran vörösre színezték. A képen látható készletet a király és a királynő szokatlan, virágszerű csúcsdísze teszi különlegessé. A király magassága 10 cm. A készlet, egy általában Calvertnek tulajdonított elefántcsont sakk-készlet.

Angol sakkfigurák 2.

John Calvert esztergályos 1819-ben a londoni esztergályosok céhmestere volt. Cége 1790 és 1840 között működött. A képen látható készlet is az ő műhelyében készült. A figurákat bukszusból és rózsafából esztergálták. A király fején a korona egyfajta fejfedővé alakult. A bástya talpán megtalálható a készítő neve.

Angol sakkfigurák 1.

Londonban több cég is létrejött, melynek fő profilja a sakk-készletek gyártása volt. A képen látható készlet figuráit elefántcsontból és ébenfából esztergálták (17. sz.). A huszár felső részén a korabeli földbirtokosok által viselt háromszögletű kalapra utaló dísz látható. A téglákat utánzó faragással díszített bástya és a fej nélküli ló a korai készletek jellemzője. A király magassága kb. 7,5 cm.

Lyon sakkfigurák

A képen látható figurák a 19. században készültek. A csontból készült kiegészítőknek és a csúcsdíszeknek köszönhető, hogy igen népszerű volt. A királyt és a királynőt stilizált korona és diadém jelképezi. A fából faragott bábuk közül a sötéteket feketére, a világosakat vörösesbarnára pácolták. A király magassága kb. 10 cm.

Sakk Európában...

A sakk fővárosa a 18. században Párizs volt. A kávéház volt az a hely, ahová szívesen jártak az emberek; újságot olvastak, szivaroztak, találkoztak a barátaikkal, kártyáztak, ostábláztak vagy sakkoztak. A leghíresebb a Café de la Régence volt, melyet 1670-ben nyitottak meg , és 1750-re a sakkozók törzshelyévé vált. Olyan nagyságok csatáztak itt, mint Philidor, Bourdonnais, Saint-Amant, Staunton, Anderssen és Paul Morhpy. Gyakran megfordult itt Voltaire, Rousseau, Robespierre, Franklin, Jefferson és Napóleon. Magyar tözsvendége is volt a kávéháznak Szén József és Kolish Ignác személyében.

Thomas Jefferson és a sakk

(Az úgynevezett "árpaszemes" készlet figurái)

Az Egyesült Államok harmadik elnöke, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat fő szerzője Thomas Jefferson is lelkes sakkjátékos volt. Feljegyzéseiben több alkalommal is említést tesz sakk-készlet vásárlásáról. A sakk szakirodalom is érdekelte, ezért igyekezett az akkor elérhető valamennyi könyvet beszerezni. Jefforson sakk-készlet gyűjteményéből két töredékes készlet maradt fenn. Az egyik Franciaországban készült, és esztergált, balusztrád alakú talapzatokon álló, elefántcsontból faragott figurák alkotják. A vörös színű sötét oldal egy afrikai sereget, a világos a francia királyi udvart ábrázolja. A bábukat Dippében, a kor ismert elefántcsont-faragó központjában készítették. A készletet a francia kormány ajándékozta Jeffersonnak, amikor 1785-1789 között ő volt az Egyesült Államok párizsi követe.
Jefferson másik fennmaradt sakk-készlete hagyományos angol "árpaszemes" (Barleycorn) stílusban készült. A tehetséges esztergályosmester a király és a királynő testét domborműszerű utólagos faragással díszítette. A készlet színei, a vörös és a fehér ekkor már az angliai ébenfa-elefántcsont készletek hagyományos párosításának számított.
Az "árpaszemes" nevet egy esztergályos adta annak a motívumnak, melyet szimmetrikusan, körkörösen faragtak a figurákra. A Jefferson-féle készlet, melyben a király magassága kb. 12,5 cm, az egyik legszebb fennmaradt példány ebből a fajtából. Egészen az első világháborúig gyártották.

George Washington és a sakk

Az USA első elnöke - aki az észak-amerikai függetlenségi háborúban győzedelmeskedő Kontinentális Hadsereg főparancsnoka - szintén lelkes sakkjátékos volt. A következő történet a sakk váratlan szerepéről szól Washington, a hadvezér életében.

"A britek elleni háborúban a New Jersey állambeli Trentonnál készülődő csata előtt nem állt jól az amerikaiak szénája. Washington úgy döntött, hogy a kedvező időjárási viszonyok ellenére átkel a Delaware-folyón, és váratlanul rajtaüt az ellenségen. Egy - a briteket támogató - ember a csata előtti estén üzenetet küldött fiával, hogy figyelmeztesse az angol sereget. Johann Rall ezredes éppen sakkozott, és annyira elmerült a játékban, hogy szórakozottan a zsebébe gyűrte a papírt. Az ezredes a csatában halálosan megsebesült. Amikor a holttestét megtalálták, a zsebében még mindig ott lapult az olvasatlan üzenet. Számos történész szerint a trentoni csata fordulópontot jelentett a függetlenségi háborúban." (Gareth Williams: Mesteri figurák)

Benjamin Franklin és a sakk

A neves államférfi, nyomdász , író és tudós Benjamin Franklin, lelkes sakkjátékos is volt. Az ő nevéhez fűződik a The Morals of Chess című cikk publikálása, mely 1786-ban a Columbian magazinban jelent meg. Ebben az előkelő urak igazi kikapcsolódásaként jellemezte a sakkot:
"És végül a sakk megtanítja nekünk, hogy ne keseredjünk el, ha éppen rosszul áll a szénánk, hogy reménykedjünk a kedvező alkalomban, és hogy kitartóan keressük az új lehetőségeket."
Nagy-Britanniában Lady Howe-val játszott barátságos mérkőzést (kép). 1779-ben Párizsban egy újabb sakkozó hölggyel, Madame Brillonnal ismerkedett meg, akivel még akkor sem függesztette fel a játékot, amikor a hölgy fürödni indult.

A nagyvázsonyi lelet

1958. július 1-2-án a nagyvázsonyi vár ásatásánál is előkerült három sakkfigura: egy királynő, egy bástya és egy futó. Ezek a figurák is szarvasagancsból készültek esztergálással. A bábuk a 15. század külföldi sakkfiguráival mutatnak rokonságot, játéktörténeti vonatkozások alapján.
A királynő 52 mm magas, talpátmérője 24 mm. Gazdagon profilált henger, gomb alakú csúcsának közepén kis lyuk található (gyűrűk, hornyok).
A bástya ugyancsak gyűrűk, hornyok, gomb alakú csúcson lyukkal. A futónál egy picit kisebbnek tűnik.
A futó talpgyűrűje konikus-kettős gyűrűben végződik. Ezután egy vékony átmeneti tag következik, amelyet középen kissé kiugró gyűrű oszt ketté. Az összekötő tag következik, amely a közepéig keskenyedik, majd attól kezdve ismét fokozatosan kiszélesedő formát alkot. Keskeny oldalain sűrű váltakozó horony-és pálgataggal, a közepén pedig mély bevágással. Felső sisakja körkörös ív részleteivel, kis nyakon ülő, gomb alakú csúccsal. Magassága 40 mm, a talpgyűrű átmérője 20 mm; a törzs legnagyobb szélessége 20 mm, vastagsága 7 mm.

A diósgyőri lelet

Az 1964. évi feltárás során a diósgyőri vár nyugati falszorosának törmelékeiből egy 2,8 cm magas, 1,6 cm talpátmérőjű festetlen sakkfigurát találtak. A bábu szarvasagancsból készült esztergálással. Törzse háromszorosan tagolt, geometrikus díszítőelemeket mutat. Tetején két kis fülszerű kiképzés látható. Az, hogy volt-e még rajta hasonló kiképzés nem állítható teljes bizonyossággal, mert ez a rész sérült. Így nehéz eldönteni, hogy bástya vagy futó a megtalált figura. A lelet kb. a 14. század végére datálható. Ebben az évben még egy másik érdekes leleltet is találtak a déli falszoros kis kaputornyának pillére mellett. Egy márványlapot, melyen 5 cm élű mélyebben bevágott négyzetek váltakoznak a lap síkjával egymagasságú, azonos nagyságú négyzetekkel. Azt feltételezik, hogy ez egy sakkasztal darabja lehetett.

Forrás: Barca Gedeon: Magyar sakktörténet 1. kötet

A reneszánsz

A reneszánsz idején a sakk is számos változáson esett át. A 15. század végén a spanyol és olasz sakkozók módosítani kezdték a játékszabályokat, melyek alig változtak azóta, hogy a sakk eljutott a 10. században Európába. Az egyik jelentős módosítás az volt, hogy a gyalog az első lépés alkalmával két mezőt is haladhat előre. A futó ettől kezdve átlósan akár az egész táblát is átszelhette egy lépésben. A királynő, mely korábban mindig csak egyet léphetett átlósan, ettől kezdve bármilyen irányban, akár a tábla széléig is elmozdulhatott.
A változásoknak köszönhetően nagyobb szerep jutott a taktikának, a játékmenet izgalmasabbá vált, és a sakk még gyorsabban terjedt Európa-szerte.
Módosult a figurák elnevezése is. A legtöbb arab nevet egyes európai országok nyelvén adott nevekre cserélték. A király és a királynő neve nem változik, ám az angolul püspöknek nevezett futó már országonként eltérő nevet visel. Franciául founak, udvari bolondnak, németül futárnak, olaszul hivatalnoknak nevezik. Néhány országban a lovagból ló, a harci szekérből torony vagy bástya lett. A gyalog mindenhol egyszerű katonaként szerepel.

Nagy Károly sakkfigurái

A középkorból származó sakkfigurák egy másik csoportját a párizsi Biblithéque Nationale őrzi. Egy időben azt hitték, Nagy Károly császár kapta ajándékba őket, ám ma már tudjuk, hogy a 11. században, a dél-olaszországi Amalfi partvidékén készültek. Az afrikai elefántcsontból faragott készlet nagyobb darabjai tekintélyes méretűek (13-15 cm) és súlyúak; két király, két királynő, három elefánt, négy lovas, három harci szekér és egy gyalog található közöttük.
Figyelemre méltó, hogy a két legkorábbi, figuratív európai sakk-készletben - a lewis-szigetiben és Nagy Károlyéban - a király első számú segítője nem az araboknál megszokott vezír, hanem a királynő. Abból, hogy Nagy Károly sakk-készletében elefántok és harci szekerek is láthatók, arra következtethetünk, hogy a sakk Kelet-Európába a Bizánci Birodalom közvetítésével jutott el.

A lewis-szigeti sakkfigurák

A keresztény Európában egészen más volt a helyzet: az ábrázoló faragás és a szobrászat mind a gótikus, mind a reneszánsz és a barokk építészeti tradíció által fontosnak tartott és támogatott művészeti ág volt. A középkorban épült katedrálisokat, a ma emberét is lenyűgöző műalkotások díszítik. Az első európai sakk-készletek készítőinek új neveket kellett találniuk a figurák számára, melyeket mindenki megért és elfogad, hiszen az arab satrang nevek az európai keresztény népeknek semmit nem mondtak.
A British Múzeum gyűjteményében található, lewis-szigeti sakkbábuk éppen egy ilyen sakk-készlet részét képezhették. A Skócia nyugati partjainak közelében fekvő Lewis-szigeten 1831-ben előkerült figurák egy középkori északgermán sereget mintáznak. Ez a 12. századi hadsereg egyben a kor királyi udvarának szereplőit - királyt, a királynőt, a püspököt (futót) és a lovagot (lovat) is bemutatja. A mai sakk-készletektől annyiban tér el, hogy a bástya helyén a kor legendás harcosa, a berserker, a gyalog helyén pedig határkő szerepel. A közelmúlt kutatásai szerint ezek a sakkfigurák Norvégia középkori fővárosában Trondheimben készülhettek.
A figurákat a lewis-szigeti Uig nevű település közelében, a tengerparton találták meg. A lelet megtalálásának körülményeiről többféle történet is napvilágot látott. Talán a leghihetőbb, mégis legkülönösebb az, amely szerint egy homokszigeten, egy téglából rakott, apró kemencében bukkant rájuk egy helyi pásztor. Először bizonyára arra gondolt, hogy egy csapat manó vagy mitikus, apró termetű nép tagjai állják közönyösen a pillantását: akárhogyis a legenda szerint rémülten elmenekült. Később - a felesége biztatására - legyőzte babonás félelmét, visszament a helyszínre, és rájött, hogy valójában, apró csontból faragott figurákkal van dolga.

Az iszlám hatása

A sakk iszlám változata a 10. században, a mórok közvetítésével jutott el Spanyolországba. A 12. században a játék már az európai feudális kultúra részének számított. Megőrizte perzsa szabályrendszerét és az absztrakt arab figurákat: sah/király, firzan/vezír (királynő), fil/futó, faras/huszár, ruk/bástya, baidq/gyalog.
A régészek az európai kultúra központjaiban számos, a 10-14. század közötti időszakban készült absztrakt sakkfigurát találtak. Urgel grófja 1010-ben a spanyolországi Agerben az egyházra hagyta hegyikristályból faragott sakk-készletét. A Nürnbergi Múzeumban látható elefántcsont sakkfigurák egy olyan vár romjai közül kerültek elő, melyet 1096-99 között az első keresztes háború során találkozóhelyként használtak a lovagok. 1970-ben a Londoni Múzeum városrégészeti részlegének kutatói a Temze medrének londoni szakaszán bukkantak rá néhány 14. századi, fából faragott sakkbábura.

Az afrászijábi sakkfigurák

1977-ben az Üzbég Régészeti Akadémia expedíciója ásatásokat végzett a szamarkandi Afrászijábban. A munka során hét apró, elefántcsontból faragott sakkfigura: egy sah, egy vezír, egy harci szekér, egy elefánt, két fegyveres lovas és egy gyalogos katona került elő. A figurák átlagos mérete mindössze: 3,2 cm. Ezek a 7. századból származó leletek a legrégibb ismert sakkfigurának készült szobrocskák.

A bábuk a közép-ázsiai hadseregek szerkezetével és harcrendjével kapcsolatban is fontos információkkal szolgáltak. A pieda (gyalog) fél térdre ereszkedett harcra kész katona, kezében pajzs és kard. A harci szekeret (bástya) három ló repíti, közülük kettőn lovas ül: az egyikük a szekeret irányítja, a másik pajzzsal és karddal felfegyverkezve harcol az ellenséggel.
A sah (király) egy három ló vontatta, díszes hintón felállított magas trónuson ül. Az asppil (elefánt/futó) egy páncéltakaróval védett elefánt, hátán szintén páncélt viselő elefánhajcsárral. A ferz (huszár/ló) egy lóháton ülő fegyveres harcos, míg a vezír (királynő), vagyis a sah tanácsadója lóháton, felfegyverkezve kíséri urát.

A kezdet

A sakk kialakulásának időpontjáról csak feltételezések vannak. Egy perzsa nyelvű kézirat, a Sáhnáme (Királyok könyve) felidéz egy VI. századi legendát, mely arról szól, hogy egy indiai rádzsa követe adóként értékes ajándékot és egy selyemre írt üzenetet vitt a nagy hatalmú Khuszrau Nursivan perzsa sahnak. Az ajándékok között volt egy csodálatos játéktábla is, a hozzá tartozó bábukkal. Az üzenetben a rádzsa azt a feladatot adta a perzsa udvar bölcseinek, hogy fejtsék meg, hogyan kell játszani ezt az indiai játékot. Ha sikerrel járnak, és megfejtik a játék titkát, a rádzsa megemeli a sahnak fizetett adót, ha viszont nem találják ki a szabályokat, akkor a rádzsa követelhet nagyobb összegű adót a sahtól. A sah elfogadta a kihívást. Legbölcsebb vezíre, Bozorgmer egy napon és egy éjszakán tanulmányozta a feladványt, majd előállt a megfejtéssel:"A tábla nem más, mint harcmező, melynek egyik szélét elfoglalja a sah. Két oldalán felsorakozik a hadserege, közvetlenül mellette a vezír, elöl a katonák, támadásra készen. Az elefántok a sah két oldalát védik, mellettük vannak a harcimének, azok mellett pedig a harci szekerek. Ez egy csatarendben felsorakoztatott hadsereg." Bozorgmer azt is megmondta, melyik figura hogyan léphet. Megnyerte urának a fogadást, és az indiai rádzsának ki kellett fizetnie az adót a sahnak.

Forrás: Garreth Williams: Mesteri figurák

Bevezető

Ó, te, kinek megvető a mosolya és látszik,
Hogy kedvencünket, sakkot nem szívesen játszik,
Tudd meg: nem más ez, mint tiszta tudomány.
Játék közben feleded a bajt,
Ha szerelmes vagy, aggály sose hajt,
Tanácsot ad a hadúrnak
Ha vészre baj tornyosul;
És amikor a legnagyobb a szükség,
Társad ő, ha magányodban nincsen más segítség.

(Ibn Ál-Mutazz kb. 1040)