Figura Vizagapatamból

Az 1600-ban ázsiai fűszerek kereskedelmére létrehozott Brit Kelet-indiai Társaság a 17. század végén egy ipari központot hozott létre Vizagapatamban. A helyi mesterek jó minőségű termékeket állítottak elő, amelyeket a társaság exportra szánt Észak-Amerikába, Európába és a Brit Birodalom gyarmataira. Vizagapatamban számos sakkműhely működhetett, melyek különböző hagyományos esztergált sakk-készleteket készítettek a 18. századi angol modellek alapján. A képen egy innen származó, elefántcsontból esztergált angol-indiai bástya látható (1840 körül készült).

Egy figura Berhámpurból

A képen egy viktoriánus ízlést követő, Berhámpurból származó, faragott és esztergált, bonyolult díszítésű, elefántcsont királynőt lehet látni. A figura tervét eredetileg a díszes, nemeseknek tervezett esztergára szánták, azonban ez a darab egyszerű íjas esztergapadon készült.

Angolok Indiában

A sakk népszerű időtöltés volt az angolok között, ekkor teremtették meg az elefántcsont-faragó ipart Mursidábádban, ahol többek között sakk-készleteket is gyártottak. Erre azért volt szükség, hogy a növekvő számú brit telepesek igényeit kielégítsék.

A képen látható színes készlet is Mursidábádban készült. A mogul hadsereget mintázó elefántcsontból készült sakk-készlet nem mutat európai hatásokat. A 18. századi indiai hadseregnek megfelelően a király, a vezér és a futó elefánt hátán ülnek, a bástyák pedig teveháton ülő alakok. A király magassága 10,16 cm.

Egy szokatlan indiai készlet

A muzulmán sakk-készlet szokatlanságát a bíborvörös és narancssárga színekre festett figurák adják. A király és a vezér is jóval magasabb a szokásosnál. A király magassága 10,16cm. Az 1930 körül készült készlet valószínűleg a külföldi turisták ízlésének kielégítését szolgálta.

Indiai készlet 2.

A képen hagyományos szellemben és stílusban faragott 19. század eleji(1840 körüli) rádzsasztáni készlet látható. A faragás naiv. A készlet mérete figyelemre méltó, a figurák gondosan színezettek: a sötét oldal zöld és arany, vörös díszítéssel, a világos oldal fehér és zöld, ugyancsak vörös díszítéssel. A király magassága 15,24 cm.

Indiai készlet

A képen egy elefántcsontból esztergált muzulmán típusú, az indiai készletek színeinek megfelelő készlet látható. Az egyik oldal figuráit vörösre, a másikat zöldre festették. Különlegességük, hogy üregesek, az üregben felfüggesztett kis ezüstdarab a figura mozgatása közben csengőhöz hasonló hangot ad.

India

Általánosan elfogadott tény, hogy a sakk Indiából ered, hozzávetőleg a 6. századból. Érdekes módon Indiában nem találtak bizonyítékot ilyen korai sakkfigurák létére. A valószínűleg legkorábbi ismert két indiai sakkfigura a londoni Victoria és Albert Múzeum Gyűjteményében található. Egy elefánt (a képen) és egy huszár, melyek talán ugyanabból a készletből származnak. A kutatók szerint a hindu Vidzsajanagar államban faragták őket, körülbelül a 16. század második felében.

Ázsia és a sakk

"Bábok vagyunk az óriási Sakk
éj-és napmezőin, sok piciny alak,
előre-hátra lépve, míg a Sors
megún, kiüt s a sírba visszarak." (Omar Khajjám)

A képen hagyományos buddhista stílusban helyi elefántcsontból faragott ősi burmai sakkfigurák láthatóak. Középen a Min-gyi, vagyis a Nagy Király látható, kezében lándzsát, baljában pedig hivatali pálcát tart. Ezek az elefántcsont sakkfigurák eredetileg vörösesbarnára és feketére, a burmai sakk-készletek kedvelt színeire voltak festve.

Tolsztoj és a sakk

Lev Tolsztoj gróf, a Háború és béke írója lelkes sakkozó volt. A képen barátjával, Mihail Sukotyinnal játszik, körülöttük az író családjának tagjai láthatók.

Amikor Tolsztoj katonatisztként a Kaukázusban járt, egy alkalommal rajtakapták, hogy szolgálat közben sakkozott. Büntetésképpen - aznap, amikor alakulatának tagjait érdeméremmel tüntették ki - laktanyafogságra ítélték, így ő nem részesült elismerésben.

Tolsztoj bukszusból és ébenfából készült sakkasztalát, valamint Jaques-Staunton sakk-készletét a moszkvai Állami Tolsztoj Múzeumban őrzik.

"Vörösök és fehérek" sakk-készlet

Az 1917-es októberi forradalom után a kommunista kormány a művészeket és a sakk-készletek tervezőit is arra használta, hogy az új ideológiát népszerűsítsék a szovjet nép és a külföldiek szemében. A Lomonoszov Porcelángyárban sorozatban gyártottak több meglepő témájú sakk-készletet is. Tervezőjük Natalia és Jelena Danko szobrászművész és festőművész testvérpár voltak. Ők dolgozták ki azt a proletár sakkfigurastílust is, mely az Egyesült Államokban és Európában akkoriban népszerű art deco sakk-készletre rímelt. A képen látható készletben a kapitalisták oldalán álló király maga a Halál, a királynő a Kapzsiság, a tisztek kegyetlenek és arrogánsak, a gyalogok láncba vert közemberek. A vörös, avagy kommunista oldalon a király egy becsületes kovács, a királynő az ő erőtől duzzadó felesége, a futó egy közkatona, a gyalogok pedig búzát betakarító, megbízható parasztok.

"Apró arcok" sakk-készlet

Az Oroszországban ismert sakk-készletek egyike az itt látható "Apró arcok" néven ismert készlet. A névvel legtöbbször a faragott fejjel ellátott, absztrakt orosz sakkfigurákat illetik. A ma ismert ilyen készletek többsége Holmogorijból származik, és csontból vagy rozmáragyarból készült. Csak nagyon kevés maradt fenn belőlük. A bástya (lagyja) kör alakú csónakot formáz, közepén árboccal; a futókat, a királyt és a királynőt, valamint a gyalogokat apró arcok díszítik. Ezeket a figurákat mindennapi használatra szánták, és a 18. századi absztrakt orosz készletből alakultak ki. A képen látható készlet figurái rozmáragyarból készültek, a király magassága kb. 7,5 cm.

A cári udvar és a sakk 3.

A sakk szeretetének hagyományát Nagy Katalin ápolta tovább, akinek egyik rendszeres sakkpartnere a tábornoki rangot viselő Patyomkin Tavricseszkij herceg volt. A cárnőnek volt egy különleges sakk-készlete, melyet a tulai fegyvergyár munkásai készítettek neki. 1782-ben az uralkodónő elé terjesztették az új tulai fegyvergyár terveit. Katalin jóváhagyta és aláírta a dokumentumokat, de pénzt nem adott az építkezésre, így a munkát nem tudták megkezdeni. A gyár mesteremberei tudták, hogy az uralkodónő mennyire kedveli a sakkot, ezért elhatározták, hogy egy cárnőhöz méltó sakk-készletet készítenek neki. A figurákat egy brozberakással díszített acélládikóba helyzeték, melynek fedelét és oldalait az új fegyvergyár látványtervével illusztrálták. A bábuk acélból készültek, bronz és ezüst berakás díszíti őket. A sötét és a világos oldalt az arany és az ezüst szín jelképezi. A figurák közül harminckettő elveszett.

A cári udvar és a sakk 2.

Alekszej Mihajlovics cár 7 éves volt, amikor az apja Mihail Fjodorovics fából készült sakk-készletet és -táblát vásárolt neki a helyi piacon. Alekszej számára a sakk egész életen át tartó szenvedély lett, még sakk-faragókat is hozatott Holmogorijból, akiknek csak az volt a dolguk, hogy sakk-készleteket és -táblákat faragjanak neki.

Alekszej Mihajlovics fia, Nagy Péter cár örökölte apjától a sakk szeretetét. Péter cár a törökök elleni hadjáratok idején tábornokaival sakkozott. Fiát, Alekszejt is megtanította a játékra, melyet a műveltség fontos részének tartott.

A képen a Törökország és Oroszország közötti háborút illusztráló holmogoriji sakkfigurák láthatóak.

A cári udvar és a sakk 1.

Az orosz cárok imádtak sakkozni. Rettegett Iván parti közben halt meg, egy másik cár pedig elrendelte, hogy a cári család és az udvar a sakkon kívül más játékot nem játszhat

Novgorodi lelet

A Novgorodban előkerült sakkfigurák 12. századiak. Ennek a leletnek köszönhetően tudjuk, hogy milyenek voltak a 12-15. század közötti absztrakt sakkbábuk ezen a vidéken.

A múlt század közepén fontos ásatásokat folytattak Nagy-Novgorod legrégibb városrészeiben. Az egyik ásatási helyszínen mintegy ötven sakkfigura is előkerült. A bábuk fő vonásai szoros rokonságban állnak az akkoriban Európában használt, arab eredetű sakkfigurák absztrakt formájával. A novgorodi leletnek azonban vannak egyéni vonásai is, például az, hogy nem elefántcsontból vagy csontból, hanem fából készültek. A figurák meglepő módon rendkívül kicsik; átlagos magasságuk a három centimétert sem éri el, így a gyalogok már szinte parányinak mondhatók. Elnagyolt kidolgozásuk arra utal, hogy a játékot főleg a köznép játszotta, és a bábukat fadarabokból farigcsálták. A két legnagyobb figura, a király és a királynő valójában egyszerű, henger alakúra faragott rudacska, a végén kerek záróidommal: a cárt és a perzsa hagyományok szerinti ferzt, vagyis a vezírt jelképezik. A futón két hosszúkás barázda jelzi az elefánt agyarait, vagyis ez a figura ugyanazt az állatot ábrázolja, mint az eredeti indiai sakkjáték, a csaturanga megfelelő bábuja. A ló a régi arab és európai mintát követve háromszögletű kiszögellést visel, ez helyettesíti a ló fejét. A bástya felső részén a régi arab rukhoz hasonlóan V alakú bevgás látható. Az oroszul peskának nevezett gyalogok egyszerű, egyforma hosszúságúra vágott fadarabok.

Oroszország és a sakk

A sakk Oroszországba az észak-indiai és iráni kereskedelmi útvonalakon jutott el. Az orosz irodalomban először a 13. századból található utalás a sakkra, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy az egyház nem lelkesedett az új időtöltésért, melyet a fogadással és kockajátékkal együtt az ördög művének tartott. Az orosz folklórban és a régi balladákban azonban gyakran szerepelt a sakk. Az egyik ballada megemlíti, hogy a kijevi Vlagyimir herceg udvarában már a 10. században is rendszeresen tartottak sakkversenyeket az ünnepi események részeként és a látogatóba érkezett követek szórakoztatására.

Holland, dán vagy német?

Észak-Európában nagy népszerűségnek örvendett egy jellegzetes és szép absztrakt sakk-készlet, melyet a 18. században kezdtek gyártani, és egészen a 19. század feléig mindennapos használati tárgynak számított. Mivel különböző országok több gyártója is átvette, joggal merül fel a kérdés, hogy holland, dán vagy német eredetű-e. Ugyanezt a formát használták az elefántcsont készleteknél is, melyekből szintén legalább két változat készült ugyanabból a stílusból. Az egyiknél kétféle vörös, a másiknál fehér és barna szín jelzi az ellentétes oldalak figuráit. A bábukat esztergálással állították elő, kivéve a királyt, a királynőt és a lovat, melyeket kézzel faragták. Az uralkodók egyszerű, középkori stílusban készültek, és magas koronát viseltek, amiből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg Németországból származnak.

A képen egy fából készült absztrakt készlet látható Kelet-Európából. A gyümölcsfából esztergált figurákat a sötét oldalon feketére, a világoson világosbarnára színezték. A király és a királynő a csontból készült német készletek szökőkút-motívumát idézi, a futók fejét ellentétes színből készült dísszel tették változatosabbá, a bástya vártornyot mintáz, a lónak egyszerű, stilizált lófeje van.

Az augsburgi kézművesek

A német faragó- és szobrászművészek az évszázadok során kialakított egyedi és kreatív megoldásaikkal látványos és mozgalmas remekműveket hoztak létre. Egyes városok, például Augsburg komoly hírnévre tett szert a magas kézműipar és az iparművészet terén.

Az augsburgi mesterek tehetségét jól illusztrálja egy 1735-ben készült sakk-készlet is, melyhez több szakma képviselői is hozzátették tudásuk legjavát: dolgozott rajta ötvös, műbútorasztalos és intarziakészítő mester is. Az ötvös Christian Baur a figurák lépcsőzetes talprészét készítette el; védjegye az összes figura alján megtalálható. Az intarziakészítő a teknőspáncéllal és ébenfával furnérozott sakktábla mezőit teknőspáncéllal és gyöngyházzal díszítette. A műbútorasztalos feladata a sakkfiguráknak helyet adó kazetta elkészítése volt, míg a faragómester a figurák kidolgozásáért felelt.

A tiroli Muhammad Ali-készlet

A 19. században az ausztriai Tirolban kialakult egy faragási stílus. Ebben a stílusban az osztrák folklór és a történelem különböző témáit dolgozták fel a faragványok. Ilyen történelmi téma volt
Muhammad Ali pasa, aki az 1800-as évek elején megdöntötte az egyiptomi mameluk szultánságot. Ezzel olyan hírnévre tett szert, hogy sikerei emlékére a tiroli faragók sakk-készletet alkottak.

A képen látható készlet 1830 körül készült. A sakk-készletet a Muhammad Ali egyiptomi hadserege és Szudán között zajló háború inspirálta. A faragás - bár egyszerű - nagy szaktudásról árulkodik, a figurák három fafajtából készültek. Muhammad seregének alapanyaga bukszus, a szudáni harcosoké pedig ében- és tikfa. A bábuk kerek talpazaton állnak. Az egyiptomi oldalon a király koronás turbánt visel, a gyalogosok fején fez látható. A futók mindkét oldalon keresztbefont karral álló tanácsadóknak látszanak. A négy bástya egy-egy mecsetet mintáz, míg a királynők könnyed ruhában, fejükön diadémmal állnak a a király mellett. A szudáni király szintén apró koronát visel, gyalogjai fején pedig tollas fejfedő van.

A törökök elleni harc hatása

A Habsburgok és egész Közép-és Kelet-Európa számára rendkívüli jelentőséggel bíró háború egyben témát is szolgáltatott az Ausztriával szövetséges országok kézművesei által készített sakk-készletek számára.

A képen egy elefántcsont készlet látható, mely jól érzékelteti a Habsburgok és a törökök kultúrája közötti különbséget. A gyönyörűen kidolgozott figurák talprésze és a gyalogok az Edel-stílust követik, a faragott fejrészek pedig azt sugallják, hogy a táblán egy keresztény király áll egy ottomán szultánnal szemben. A királynővel szemben a szultán első felesége, a tisztekkel mollák és érdekes, kétfejű lovak állnak szemben, a templomtornyot mintázó bástyával pedig mecset néz farkasszemet.

Michel Edel sakk-készlet

Michael Edel a 19. század elején élt neves müncheni esztergályos több sakk-készletet is tervezett, melyekhez útmutatót is készített: "Elefántcsont sakk-készlet. A teljes készlet 266 elemből áll, a belső tengely átmérője mindegyik figuránál azonos. A figurák a régi szabályt követik: ha nagyság szerint egymás mellé állítjuk őket, a király csúcsától a gyalog csúcsáig húzott egyenest minden bábu csúcsa érinteni fogja."
Ilyen sakk-készlet készült Miksa bajor választófejedelemnek is. A készlet négy bástyája titkos meglepetést is tartogatott: tornyukban gyöngyházból és fekete teknőspáncélból, teljes miniatűr sakk-készletet rejtettek el.
A képen egy Edel-féle készlet látható, melyben a bástya nem várfalat, hanem a német városokban megszokott látványnak számító templomharangtornyot mintáz.

Sakk Közép-Európában

A 19. századra a sakk társasági események és családi programok szereplőjévé vált, a készleteket pedig számos gyártó a legváltozatosabb kivitelben kínálta. A figurák legtöbbször csontból készültek, több darabból esztergálták vagy faragták őket, majd az egyes részeket összeillesztették. A király akár hat vagy több részből is állhatott, melyeket egy központi menetes tengelyre szereltek rá; az elefántcsontszerű felületet polírozással hozták létre. Az egyik oldal figuráit általában vörösre színezték, de a fekete és a barna szín is gyakori volt. A csúcsdíszek gyakran cserélhetőek voltak, hogy a bábuk jobban igazodjanak az eltérő nyugat- és közép-európai szokásokhoz - ez utóbbiban az volt a divat, hogy a futó csúcsdísze az ellenfél színét viselte.

A képeken látható sakk-készletek a német és osztrák főnemesi paloták díszkertjeinek stílusát idézik. A látványt a szökőkutat mintázó, két- és háromszintes, a képen széleken álló királyok és királynők uralják. Mellettük virágra hasonlító futók, azokon túl békés lovak állnak. A gyalogok magas szárú virágként díszítik a tábla négyzeteit; az egész sakktábla egy kert. A szakirodalom az efféle sakk-készleteket Selenus-stílusúnak nevezi. Angliában régebben Tulip (tulipános)-készlet néven emlegették.

Staunton-készlet

A Staunton-készlet Howard Stauntonról kapta a nevét, aki Shakespeare-szakértő volt és kitűnően sakkozott. Az 1840-es években ő volt a világ sakkéletének meghatározó alakja.
A Staunton-készlet bábuit Nathaniel Cook tervezte, aki 1849. március 1-jén szerzett iparművészeti szabadalmi oltalmat a figurákra. A figurák gyártására a londoni Hatton Gardenben működő John Jaques & Son sport-és játékszergyártó céget kérték fel, melynek esztergályosai szakmájuk igazi mesterei voltak. A bábuk megalkotásánál olyan, az építészetből származó formai elemeket alkalmaztak, melyek nem voltak ismeretlenek az egyre bövülő, művelt és tehetős köznemesség előtt. (A görög és római kultúra nagy hatással volt a neoklasszicista stílusú, előkelő épületeket tervező londoni építészekre.) A készlet gyakorlati újításokat is tartalmazott: a sötét és világos oldalon az egyik bástyába és lóba egy-egy koronát metszettek, ezzel is jelezve, hogy e figurák helye a király oldalán van a táblán. Az elefántcsontból és bukszusból készült figurák talpába ólomnehezéket tettek, hogy szilárdan álljanak a táblán, az alsó felükre pedig filckorongot rögzítettek. A készletet Staunton népszerűsítette, sőt a London Illustrated Newsban rendszeresen megjelenő sakkrovatában is hírverést csapott az új figuráknak.

Az angol kerámiaipar

Josiah Wedgwood (1730-1795) és John Flaxman (1755-1826) a legnagyobb angol keramikusok közé tartozott. Wedgwood 1759-ben hozta létre saját cégét, és néhány éven belül a legkiválóbbak között tartották számon. Flaxman kimagasló tehetségű festő és szobrász volt, aki első megbízását 1775-ben, alig húszévesen kapta a Wedgwood gyártól.
Amikor Wedgwood felismerte, hogy a sakk-készletek egyre népszerűbbek, elkezdett maga is sakkfigurákat gyártani. Egy-egy készlet ára 5 aranyguinea volt, kevesebb, mint az elefántcsontból készülteké. Flaxmant bízta meg annak kiderítésével, hogy lehetséges-e kerámiából sakkfigurákat készíteni. Flaxman 1783-ban adta át tussal és vízfestékkel készült vázlatait, melyek alapján hamarosan megkezdődött a kék és fehér figurák gyártása. Flaxman a tervezéshez több antik és középkori forrást is felhasznált. A képen Flaxman eredeti modelljei láthatóak, melyeket a Wedgwood sakk-készlethez tervezett 1783-ban.